Évekkel ezelőtt, a gyepmesteri telepről kerültem a menhely gondozásába, ismeretlen előélettel. Majd lett egy családom, de nem tartott sokáig az idill. Gazdám által kerültem vissza a menhelyre, lefogyva, megtörten. Szemeim tele voltak szomorúsággal, fájdalommal, de gondozóimnak hála, lassan ismét a régi vagyok. Tele energiával, jósággal és örömmel. Ha pórázt látok, alig várom, hogy rám kerüljön, imádok csavarogni. Jó kondiban vagyok, séta közben tempósan haladok előre, de egy kis simogatásért időnként visszafordulok sétáltatómhoz. Nagyon szeretnék végre egy sportos gazdi oldalán élni, és életem végéig, sok közös élménnyel gazdagodni.