Gazdám elköltözött, rám már nem tartott igényt, így kerültem be a menhelyre. Annyira megviselte idős, ragaszkodó lelkemet, hogy napokig nem jöttem elő a házamból. Teljesen begubóztam, enni sem akartam. A gondozóim próbáltak jobb kedvre deríteni, beszéltek hozzám. Szépen lassan elkezdtem bízni bennük, kimerészkedtem a kennelből. Nem tudtam, hogy itt ilyen sokszor kimehetek sétálni, és még dicséretet, sok simogatást is kapok, hogy milyen ügyes vagyok. Az étvágyam is visszatért, mindent jóízűen elfogyasztok. Tudom, hogy már nem vagyok fiatal, de nagyon szeretnék egy családhoz tartozni.