Társammal, Tiplivel nemrég még családban éltünk, boldogan. Gazdáink elköltöztek, és úgy döntöttek, nem visznek magukkal, mindkettőnket beadtak a menhelyre. Napokkal később, szétköltöztettek minket is, mert Tipli sokszor bántott. Azóta magányos vagyok. Megvisel az egyedüllét, és lassan 9 évesen, nem értem miért kell rácsok mögött élnem. Gondozóim sétálni visznek, sokat simogatnak, hogy jobb kedvem legyen. Ha meglátom a pórázt, már egyre jobban örülök. Kedves, szeretetéhes kisöreg vagyok. Szépen, megfontoltan sétálok, csak akkor húzok, ha cicát látok, őket nem kedvelem. Minden vágyam, hogy újra családban élhessek, gyermekek mellé is szívesen költöznék. Kérlek, látogass meg, és legyél a gazdim.