Gazdám adott be a menhelyre, hátamon maradandó égési sérüléssel. Nagyon féltem, mindenkit megmorogtam és egy kis ideig sétálni sem tudtak kivinni. A kennel nyújtotta számomra a biztonságot. Hamar rájöttem, hogy nem kell félni az emberektől, egyre többen visznek sétálni, aminek nagyon örülök. Számomra ismeretlen sétáltatóval, kissé még tartózkodó vagyok, az is előfordul, hogy csak rövid ideig maradok kint vele. Akit jobban megismerek, nagyon várom, hogy ismét láthassam, és azt puszikkal hálálom meg. Nagyon szeretem a hasamat, de hajlamos vagyok a hízásra, emiatt gondozóim nagyon odafigyelnek a megfelelő táplálkozásomra. Négy éve a menhely lakója vagyok, ezért sokszor látnak szomorúnak. Minden vágyam, hogy egy szerető gazdi oldalán élhessek.